Zséééé blogja - mtbPiknik

MTB Piknik Vértesboglár

Az első piknikemen vettem részt a hétvégén.

Az elején kicsit sajnáltam, hogy már péntek este leutaztunk, mert ezen a napon volt a Múzeumok Éjszakája is. Végül a társaságnak köszönhetően hatalmas buli kerekedett Vértesbogláron, így utólag visszanézve, ki nem hagytam volna. Volt minden mi elengedhetetlen egy verseny előtti éjszakán:)

giccses átmozgatás

Például kis átmozgató bicózás a pályán visszafelé a naplementében. Ezek után volt még sütögetés, beszélgetés aztán gondoltuk leugrunk meglessük a helyi nevezetességeket. Utunk első állomása a helyi szolgáltató ház volt, ahol a jól megérdemelt söröcskék és Jager mester úr üdítője mellett még lottót is vettünk, hátha vasárnapra milliomosok leszünk. Mint az animál kannibáloktól megtudtuk anno „hazafelé az út veszélyes” hát most sem volt ez másképp a hangulat a tetőfokon.

hazafelé az út veszélyes

Jöttek a jobbnál jobb poénok és bölcsességek. Végül épségben visszaértünk Kult Jani főszervező házához, ahol sátrazhattunk a kertjében. Azaz a mi esetünkben a szabad ég alatt, mert hogy állapotunkból kifolyólag nem hogy sátrat, de még egy útjelző táblát se tudtunk volna felállítani a sötétben. Én a dobozos autó hátulját választottam, a többiek a szabad ég alatt aludtak, mint a cowboyok:)

ez biztos nagyon kényelmes volt

Szombat reggelre a hátam és az oldalam felvette a kocsi platójának formáit. Hamarosan jött az ébresztés Miki és Gabesz jóvoltából. Nem mondom, hogy fit voltam és hogy nem fogadtam volna el egy napszemüveget:) Napszemüveg helyett reggeli fogadott Janiék konyhájában, amit ezúton is köszi nekik. Bár sok falat nem ment le a torkomon, kezdtem lassan de biztosan jól lenni. Az emberek is szép lassan egyre többen lettek körülöttünk. Ideje volt elővenni a segítő kezeinket.

segítő kezek

Amit tudtunk kivittünk a rajt-cél központba aztán szép lassan felvettük az ünneplős ruhát ki-ki saját csapata színeiben. Hatalmas volt az érdeklődés a versenyre. Volt hogy 100 méteres sor is állt. Aztán mikor élesítették a nevezési rendszert ez természetesen lecsökkent, bár így is csúszott a rajt egy fél órát. Nem baj én nem siettem sehova. Legalább volt még idő egy kis folyadékot tölteni magamba. Féltem a távtól, mert én a 30 km körüli versenyekre vagyok kitalálva idén, legalábbis ami a jó tempóban haladást illeti.

körülbelül 300 induló volt

Közben összegyűlt a tömeg és elindultunk a felvezető tiszteletkörünkre a faluba. Az ismerősök elöl voltak, így én is oda helyezkedtem, hogy az éles rajtnál el tudjak velük menni. Visszaérve a rajt-cél területre tempót váltottunk és indulhatott a verseny. Nagy meglepetésünkre két lovas kényszerítet minket lassításra. Utóbb kiderült ők voltak a felvezetők. Szerencsére pár száz méter után kiálltak és indulhatott az ereszd el a hajam. Buzsóra és Bálintra tettem a kereket. Gondoltam megyek, amíg el nem fogyok. Az első meredek emelkedő után kicsi elszakadtunk a többiektől Buzsóval. Én lepődtem meg a legjobban. Kicsit később azért én is leszakadtam róla, de hát csodák nincsenek:) Kiértünk egy aszfaltos részre, ahol hátranézve konstatáltam, hogy egy négyes közeledik nagy tempóban. Gondoltam bevárom őket, hogy együtt haladjunk tovább. A bolyban volt Makács Gábor, Hasenfratz Péter, Varga Bence és Dallos Kornél. Innentől öten vonatozva próbáltunk felérni Buzsóra, ami az aszfaltos részen elég jól ment, folyamatosan közelebb kerültünk hozzá. Terepre beérve ismét nőtt a hátrányunk. Aztán történt, hogy Buzsó szembe jön, hogy erre nincs jelölés. Mondtuk, hogy ott a fán a szalag. Jó, nézzük meg mi legyen. Felmásztunk a domb tetejére kis kupaktanács. Forduljunk vissza. Száguldás közben találkoztunk a többi versenyzővel, akik szintén értetlenül álltak a dolog előtt. Ez a kis kitérő kb 6-8 percünkbe került és innen a visszazárkózás nagyon nem esett jól.

hajsza az erdőben

Aztán helyre állt a „rend” pár km múlva ismét összeállt az üldöző ötösünk és így haladtunk tovább. Most már nem csak Buzsót, de Baross Bálintot is üldözni kellett, mert ő nem tévedt el:) Teltek a kilométerek, Hasenfratz Peti mindig meg-meg húzta a sort felfelé, hogy ne legyen annyira kényelmes az utazás. Sokat dolgozott elöl nagyon. Egy ilyen akciónál pont megpihentem hátul Dallos Kornél mögött, mire észbe kaptam, már volt vagy 100 m előnyük hozzánk képest. Még megpróbáltam felérni, de már túl későn próbálkoztam és egyedül kevés voltam. Kornél is vissza felért rám, annyira elfáradtam ebben a próbálkozásomban. Meg is fogadtam innen csak rakom a kereket és beérek a célba. Telt az idő ettem ittam majd éreztem, hogy lassan már vége lehetne. Kiértünk az általam már tegnap bebiciklizett utolsó kilométereken lévő búzaföldre. Pénteken annyira tetszett ez a rész, hogy elkapott a hév. Előre álltam és nyomtam, ami a csövön kifér egészen a célig.

6. hely. Elfáradtam.

a jól megérdemelt fánk

Bicómosás, kajálás és egy kis alvás, mert tényleg elfáradtam:) Nagyon jó kis rendezvény volt és jó volt megint találkozni az ismerős arcokkal. Végül, de nem utolsó sorban ez már a második teljesített versenyem volt a Mountainbike Challenge sorozatban, ami a végelszámolásnál jól jön majd. A tervek szerint most 3 hétig próbálok jó gyerek lenni és edzeni rendesen egészen a zalaegerszegi OB –ig. Addig vár még rám egy országúti verseny aztán az Erdőbénye Drótszamár Fesztivál és az OB.

Üdv

Zsé